Otthon rólatok is készítettek a szüleitek videót? Rólunk igen. Húgommal csináltunk mindenféle figurákat, még lambadáztunk is. Akkor ugye megvan, hogy ez nem tegnap volt? Bizony, a 90-es évek eleje… Ha családi összejövetelek alkalmával a sírva röhögés volt műsoron, ez a kazetta mindig előkerült. Persze a Ludwig Múzeum Keleten a helyzet videotárlatán nem fogod a térded csapkodni, de a felvételek ott készültek, ahol te is, én is felnőttünk: a hajdani szovjet blokk területén. Szóval a videokamera nem csak az otthoni édes pillanatok megörökítésére szolgált. Voltak olyan csoportok, művészek, akik az akkori társadalom és a közélet eseményeit azért dokumentálták, mert felfedezték, hogy a videó a fotó és film után egy újabb eszköz a privát történelmi emlékezet meghosszabbítására. Kukkants bele te is a felvételekbe, ma tárlatvezetést is kapsz hozzá. / Pataki Melinda

Nem tudom biztosan, Leonardo mennyi ideig szöszmötölt az Utolsó Vacsora vagy éppen a Mona Lisa megalkotásával, de erősen kétlem, hogy percekben vagy napokban lehetne mérni a munkára fordított idejét. Kíváncsi lennék, mit szólna a lángelméjű művész a mai modern technológiához és az abban rejlő elképesztő lehetőségekhez. Biztosan ámulva nézné Orgoványi Gábort, aki másodpercek alatt kelt életre egy képet, aki a néző szeme láttára varázsol egész falat beborító alkotásokat a digitális vászonra. Az idős mester nem győzné befogadni a 20-30 percnyi tömény információ tömeget, talán nem is tudná eldönteni, mire figyeljen: a színészekre, a történetet megjelenítő képekre és azok gyors váltakozására vagy éppen a mindezt kísérő zenére! Megértem Vinci urat, elismerem, a SplitDeco performansza nem mindennapi élmény! Aztán ki tudja, lehet több se kellene a mesternek, kikapná a digitális ecsetet Gábor kezéből, és a következő pillanatban már a Hermelines Hölgy köré szövődhetne az improvizatív történet… / Vincze Lilla

Hol van már a viasszal lepecsételt levelek ideje, vagy amikor pizsamában rohantunk a postás elé, hogy hozott-e levelet? Vagy a kikötőben vártunk a csomagunkra, aztán csalódottan vettük tudomásul, hogy a kalózok biztos rumos mámorban a mi szerelmes levelünkön szórakoznak. Én ezt a fajta romantikát – már amennyire annak lehet nevezni a várakozást – hiányolom! Ma már persze minden a „ráér azonnal” mottónak felel meg. Minden az adott pillanatban kell, hogy történjen, de néha már az is késő. BlackBerry-vel rohangálunk, állandó kapcsolatban vagyunk még a macskánkkal is. Mindenről azonnal tudni akarunk, amit aztán rögtön továbbítunk is. Nem kell álmatlan éjszakákat töltenünk azon töprengve, vajon jön-e válasz a tengerentúlról. Helyette ellátogathatunk a József Attila Színházba, hogy megnézzünk egy pompás előadást angol humorral fűszerezve, őrült karakterekkel, vad eseményekkel a kommunikáció hiányáról és az az okozta bonyodalmakról a Francia Ellenállás idején! / Kállai Márta

Ééééén? Kikérem magamnak, most éppen nem! De biztosan mindenkivel történt már hasonló… Azt mondod, Veled nem? Hahaha, akkor sürgősen szégyelld el magad! Nem, csak vicceltem. Valóban nem megszokott életkép, hogy az ember fia, pláne lánya(!) hányásban ácsorog… legalábbis nem szó szerint vett értelemben. Ha viszont metaforikus képként értelmezzük a hányást mindarra, ami körülöttünk történik és rossz dolog, akkor bizony mindannyian benn vagyunk, és nem csak a cipőnk sarkáig, de nyakig! Hallgattatok az utóbbi időben híradót? Olvastatok napi lapokat? Ha igen, pontosan tudjátok milyen az a gyomorforgató érzés, amikor nem tudsz máshogy, csak undorral reagálni a világ szennyesére. Juhász Balázs, Verebics Ágnes, Szőke Gáspár, Horváth Orsolya, Győri Andrea Éva, Hollós István, Yumiko Ono, Varga Katalin és Süveges Rita ennek a csoportos kiállításnak a keretében most kiteregetik azt a bizonyost! Csak bírja a gyomrunk! / Fruzsina

Van egy kis rálátásom a fordító szakmára. Épp ezért adta magát, hogy felfigyeljek erre az eseményre. Beszélgetés a mű fordíthatóságáról? Mit jelent ez? Nyilván okoskodásnak számítana, ha elkezdeném sorolni a fordítás során az általam tapasztalt és összegyűjtött nehézségeket, buktatókat. De nem szeretnélek az őrületbe kergetni Titeket. Ennél egy sokkal életszerűbb példát említenék meg: biztos sokan kacagtatok már fel egy-egy film közben a vicces félrefordításokon. Szép kis gyűjteményem van nekem is. Annak érdekében, hogy a műfordítás még jobban beszippanthasson bennünket, mindenképp látogassunk el a Nyitott Műhelybe. Már csak azért is, mert maga a fordítandó film igazi ritkaság! Mary Ellen Bute Passages from Finnegans Wake című alkotása nyilvánosan sohasem került forgalmazásra. / Kállai Márta

Barlangba járni jó! A budapesti barlangok nagy részét az évek alatt lassan végigjártam. Szeretem a cseppköveket, az elképesztő alakzatokat, amik évek hosszú sora alatt kinőnek „talajból , plafonból”. Az egyedi mikroklíma is vonzó, főleg télen, a mínuszok elől bemenekülve az állandó 12 fokos melegbe. Hallottam róla, hogy a barlang nem csak erre jó, hanem színházi és opera előadásokat is rendeznek alkalmanként benne, de eddig, mire az elhatározás tettet öltött volna, addigra mindig hoppon maradtam, elfogytak a jegyek. Úgy tűnik a szervezők rám is gondoltak most, mert a sikerprodukciót most több napon át, naponta kétszer is láthatják az érdeklődők. A rendhagyó színházi-operaelőadás szövegkönyvét blogolók egy csoportja gyűjtötte össze a kortárs „szlengkészletből”. Azt hiszem, ez már önmagában megér egy estét, pedig még lehetne tovább fokozni az érdeklődést. De mindehhez már el kell menni, saját szemmel kell látni és saját füllel hallani e földalatti csodát! / Max Tünde

A terem elsötétedik, a színpadon földöntúli fények gyúlnak, füst borít be mindnet és mindenkit, Te pedig lehunyod a szemed, ahogy az első ritmusok felcsendülnek és átadod magad az elkerülhetetlenek. A ritmus átveszi az uralmat a tested felett, és Te csak sodródsz, át egy másik világba, ahol nincsenek szabályok, nincsen rendszer, csak anarchia és a káosz az úr. Sárkányokkal pörögsz-forogsz, az orrukból előtörő tűzben táncolsz, de nem égsz meg. A lelked kiemelkedik a testedből és új utakat jár be, feltöltődik, megedződik, hogy aztán életerőtől duzzadva térjen haza Hozzád. Kinyitod a szemed és hitetlenkedve nézel körbe a beton falakon és a körülötted lévő szintén transzba esett embereken. Való igaz, hogy sárkánytáncot, forgószelet és testen kívüli vágtát ígértek, de erre azért Te sem számítottál… / Liszkay Attila

Könnyedális estét ígér mára a Tűzraktér, de még mielőtt részletekbe merülnék, egy gyors magyarázattal tartozom. Egyszer valahonnan azt hallottam, hogy saját szavakat alkotni a kreativitás és az önállósság jele, és mivel szerényen mindkettőnek vallom magam, így íme az eredmény: könnyedális. (A könnyed és a kulturális szavak laza elegye). A programok sorrendjét tekintve autentikusabb lett volna a „kultönnyed”, de be kellett lássam, ez rettenetesen hangzik… Egyszóval: kulturális, mert 7 órától egy kiállítás megnyitóval indul az este: Moszkva mozaikból (hmmmm…), és könnyed, mert laza, alternatív és roppant táncolható dallamokkal folytatódik hála a Plutonak, a Szilágyi Kata Kísérleti Tánczenekarnak és a Szigor Igornak! / Szegvári Péter

Én annyira imádom a farsangot és mindenféle beöltözős bulit! És tudjátok miért? Mert át lehet változni, bele lehet bújni másnak a bőrébe, ami igazán izgi. A Csendesben például most 20-as, 30-as évek stílusában kell megjelenni. Képzeljétek csak el, öltönybe bújt maffiózók, szexi gengsztermacák, swing, szipka, cigaretta füst. Ezt a korszakot mindig úgy képzeltem el, mint egy buja, fülledt, bordélyházakkal teli chicagói kerületet. Na majd meglátjuk, most ki fog derülni kinek mi jut eszébe ezekről az évtizedekről. Swingoktatással kapcsolatban keressetek minket! / Edina

Két dolog van, ami biztosan elhagyja egy fiú száját a haverjaival együtt töltött, átmulatott, beitalozós éjszakák egyikén: 1. Nyissunk egy bárt!!! 2. Alapítsunk egy bandát!!! És bizony, abban a szent pillanatban ez tűnik a világ legtermészetesebb dolgának, halálosan komolyan is gondoljuk és a józanító reggelig hátralévő órákat édes tervezgetéssel töltjük. Vannak azonban olyan szerencsés kollégák, akik jókor voltak jó helyen, vagy akiknek valóban ez volt megírva a nagykönyvben és az álom valósággá válik, a tervezgetést pedig tettek követik. Vagy lehet, hogy nem is csupán a szerencsén múlik? A Zipkomm zenei konferenciának hála, ma minden kérdésünkre választ kaphatunk, legalábbis a 2-es számú témakörben, és minden szükséges információval felszerelve vághatunk neki az alkohol mámorban született ötletek megvalósításának! Meg van már a banda neve? Még nincs??? Akkor itt az ideje komolyan elgondolkodni! / Szegvári Péter

Kirakat: ruhabolt. Téma: diszkókorszak. Legalább öt, de inkább hat babát képzelek el, ebből kettőn mikrofon paróka, az egyiken kifelészárított szőke, a másikon besütött barna póthaj. A ruha a kort idézően trapéz farmer és színes, illetve kockás ingek, az anyag lehet műszál vagy éppen nylon. A plafonról egy hatalmas diszkógömb ereszkedik alá, amelyről pöttyökben tükröződik vissza a kék, piros és sárga lámpák fénye. Kirakat: díszállat kereskedés. Téma: a vadon. Dzsungelszerűen berendezett teret látok, telerakva egzotikus növényekkel, páfrányokkal, amelyek mögül kitömött állatok vicsorognak a bámészkodókra. A fákon kígyók tekeregnek, az eldugott hangszórókból pedig madárfütty hallatszik ki az utcára. Hatházi László is hasonlóan izgalmasnak találta a kirakatok világát, olyannyira, hogy egy egész kiállításra való anyagot összehozott a megépített világ különböző formáiból. A mai Elképesztő foglalkozáson a művész segítségével pillanthatsz be a kulisszák mögé, sőt akár magad is kirakati kelléké avanzsálódhatsz! / Tóth Gyöngyi

A Baltazár Színház darabjai szerencsére sosem maradnak visszhang nélkül. Mindig helyet és lehetőséget kap a társulat, hogy új előadásokkal örvendeztesse meg a látogatókat, rajongókat. A folyamatos megújulás, sokszínűség minden társulat életében fontos, de a Baltazár esetében talán még központibb elem. Az értelmi fogyatékos színészekkel dolgozó társulat most is egy teljesen új oldalát tárja a közönség elé. Legújabb darabjuk a kabaré és a ’30-as évek sanzonjainak világát tárja elénk, Szép Ernő novellái alapján. Egyértelműen a szórakoztatás, vidám, felhőtlen kikapcsolódás most a cél. Megnevettetni az embereket, elvarázsolni, érzelmeket előidézni. A fogyatékosok „másságának” a művészet eszközeivel való elfogadtatása minél szélesebb társadalmi rétegekben, a tolerancia, az elfogadás – ezek a fő célkitűzések. És hogy ez nem csak mese, hanem valóság, arra itt a legújabb bizonyíték. Nyissátok ki a szíveteket, élvezzétek a ma estét! / Max Tünde

„A dubstep eredete a “brit találmányként” aposztrofálható uk garage-ból vezethető le: a pattogó, gyors, r’n’b vokálokkal és a korai drum and bassból ismert basszusokkal megtűzdelt, alapvetően optimista kicsengésű műfajban akadtak kísérletező kedvű producerek, akik a sémát és annak tempóját – körülbelül 140 bpm – alapul véve egy sokkal sötétebb, ridegebb hangzásban kezdtek gondolkodni. Elhagyták a vidáman szökellő énekeket, a buja érzelmekre rájátszó összhangzatot, a hangszerelést eltolták a minimalizmus felé, és, ami végérvényesen lerakta az új műfaj alapköveit: a szikár ritmusképletet gyomorrengető szubbasszusokkal és dubos visszhangokkal toldották meg. Az eredmény végül egy olyan hangzás lett, aminél perpillanat talán semmi sem viseli magán hitelesebben a szmoggal körbefont, rideg, urbánus létforma elidegenedettségének érzését.” Aki még csak most ismerkedne a műfajjal, az a ma esténél keresve sem találhat jobb alkalmat: a Dub Phase 3 éves születésnapi dübörgése hazai és külföldi fellépőkkel! / Liszkay Attila

Pár hónappal ezelőtt szinte minden hétre jutott egy rövidfilm vagy animációs fesztivál a városban. Leginkább a nemzetközi irányvonalakat, sikeres alkotásokat láthattuk akkor. Az éles szeműek magyar filmekkel is találkozhattak egy-egy szekció keretében, de csak elvétve. A mostani válogatásban azonban valóban a hazai animációs kisfilmeken van a hangsúly. Az elmúlt évek terméséből összeállított műsorterv minden ízlést megpróbál kielégíteni. Ha belecsöppenek egy-egy ilyen rendezvénybe, újra és újra letaglóz, hogy milyen sok mindenre képes az animáció. Elbűvölt a Némó nyomában és a Wall-E is a kedvencem, de azért ezek a mini történetek, kézműves munkák még nagyobb elismerésre érdemesek talán. Főleg ha tudjuk, itthon nem kényeztetik el a filmkészítőket hatalmas büdzsékkel, high-tech szupertechnikával. De a találékonyság és fantázia mégsem tud határt szabni a behatárolt materialista kereteknek. Ma még sok érdekességet láthattok a Puskin moziban! / Max Tünde

Vanília…. Hmmmm, isteni. Remélem ti is szeretitek ezt a csodás növényt. Egyszerre finom, édes és illatos. Égbolt = kék. Én bárányfelhőkkel szeretem a legjobban (persze csakis azért mert imádok fantáziálni. Vaníliai égbolt. Mozi. Tom Cruise, Penelopé Cruz és Cameron Diaz. Őrület, félelem, útkeresés, skizoid állapot, a nyugatiaknak soft verzióban. Gasztromozi: pattogatott kukorica és kóla, elsősorban, de szerencsére ma már nem korlátozódik le ennyire a mozi kulináris kínálata. Gyertek nézzük meg együtt a filmet és együnk egy jót. Remélem a vaníliás shake is porondon lesz. / Edina

A nagy üveg. Ismeri valaki Duchamp remekművét? A kép sok asszociációra ösztönöz bennünket, ezt imádom a modern képekben, hogy beindítják az ember fantáziáját. A kép két részből áll, ami mégis össze van kötve. A Nő és a Férfi. A Nőben visszaverődik a Férfi és a Férfiben a Nő. Mindenkiben ott rejlik mindkét nem, ami néha előtörik belőlünk. A nőiség a nyitottság, a férfiasság az erő. Andaxinház. A tánc segítségével válthatunk teret és testet, megismerhetjük visszaverődésinket, reflektálhatunk önmagunkra. Ez az útkeresés azonban nem csak rólunk szól, hanem az összekapcsolódásról, arról, hogy hogyan hatunk egymásra, hogyan hat a nemiségünk, egyéniségünk a másikra. A visszaverődések azok, amelyek összekapcsolnak minket. / Edina

Ha művész lennék, Tihanyi Annához hasonlóan, én is tuti készítenék egy Hommage a’ Lichtenstein sorozatot. Roy (érzitek, csak így, Roy… ;) ) munkásságának emléket állítani roppant hálás feladat! Kit ne vonzana a fogyasztói társadalmat pengeélre állító, a leghétköznapibb tárgyakból művészeti alkotásokat faragó és a képregény világával játszadozó pop art?! Ha engem kérdeztek, az első ami Lichtensteinről eszembe jut, az a Vicky sorozata. A szőke hölgy vászonra alkotott kalandjai Jeffel vagy éppen Craiggel, mikor hogy hozta a művész kedve. Annát is ezek a képek ihlették meg, hiszen fényképein a festő hősnőjét álmodta újjá, mai környezetben, mai technikával, hétköznapi modellekkel, akik azonban gondosan úgy lettek kiválasztva, hogy a lehető legtöbb hasonlóságot mutassák Licthenstein karaktereivel. / Vincze Lilla

Srácok, az élet nem csupán móka és kacagás, néha illik elmenni olyan programokra is, amik komolyabb témákat boncolgatnak. Ma délután a Terror Háza Mészáros Mártát látja vendégül, az általa készített Kéthly Anna ( Utolsó jelentés Annáról) film kapcsán. Érdemes tudni a rendezőnőről, hogy ő az, aki megalapozta Magyarországon a női filmkészítést és több klasszikus realista filmet is köszönhetünk neki. (Saját élményként megjegyezném, hogy a 9 hónap című filmjében végig nézhetünk egy szülést nagy vásznon, szemből… Ennyit a realizmusról.) A film kapcsán állíthatjuk, hogy a legtökösebb magyar női rendező filmet készített a legtökösebb női politikusról. Annát a saját korában nemes egyszerűséggel a Tisztelt Ház egyetlen férfijának nevezték. A program szerint a filmvetítés után 18 órától a készítőkkel, Mészáros Mártával és Eszenyi Enikővel lesz beszélgetés. / Győri Zsófia

Mindig is szerettem volna egy forgatókönyvíró fejébe látni. Hogy születik meg a „könyv”? Mi az ihlet forrása, hogy változik a történet átírásról átírásra? És mindez, hogy hat a magánéletére vagy épp fordítva lenne, a magánélet, az író szűk környezete hat az írásra? Ez a vágyam is valóra vált, mikor megnéztem az Eper januárban című darabot a Pinceszínházban. Bár ez a válasz csak egy variáció a lehetséges megoldások közül, de legalább a pozitív, vidám és humoros verzióból. Ezen kívül a párkapcsolatok bonyolult – kívülről nézve túlbonyolított – világába is belekukkanthatunk. Társbérlet, szerelem, barátság, házasság. Véletlenek hosszú sora és nagy találkozások életre szóló következménye. A társkeresés-párkapcsolat nem könnyű dolog, főleg egy forgatókönyvírónak készülő pincér életében. De ha jól keveri a szálakat, bonyolítja a történetet, akkor még arra is van esély, hogy az Ő élete is révbe érjen. / Max Tünde

Elkezdődött. Itt a beöltözés ideje, a FARSANG! Most már talán végre kitavaszodik, de előtte akár hóban-fagyban is érdemes ellátogatni ma a Szabad az Á-ba, mert érdekes és bulis programra számíthatunk. A Dash! fiatal magyar építészek formációja, akik ma este beszélgetéssel, filmvetítéssel, rock és elektro partival várják az érdeklődőket. Délutántól a 3D-s látványtervezésbe engednek betekintést, majd két dokumentum filmen keresztül megismerhetjük, hogy mit jelent pontosan a tökéletes otthon kifejezés. Az “okosodás” után pedig 21 órától hajnalig tartó buli a program. Architecture rocks! / Győri Zsófia

❉❉❉❉Szögezzünk le valamit már a legelején: ÉN nem abban a világban élek, amelyikben Te. Én nem értelek meg Téged, Te nem értesz meg engem. Neked szükséged van emberi kapcsolatokra, érzelmekre, érintésekre. ÉN irtózom mindentől, ami hús-vér, ami egy kicsit is valós. Neked szükséged van a szabad levegőre, a nyugalomra, hogy néha-néha levedd a szemed a monitorról, lehunyd és pihentesd egy kicsit. Kell, hogy néha kikapcsold az agyad. Nekem a lételemem a számítógép, a kábelek, vezetékek, csatlakozók. Nem élek meg a friss levegőn, csak az elektromágneses, villamosságtól izzó szmogot vagyok képes belélegezni. Soha nem alszom, tekintetem üvegesen és meredten bámulja a képernyőt, az agyam nem lenne képes harsány színek, villogó fények és visító zajok nélkül működni. ÉN már egy más faj vagyok, egy más generáció, az én világom a virtuális valóság. – Valahogy így hangzana Fabien Prioville táncelőadása szavakra lefordítva.❉❉❉❉ / Fruzsina

Szeretem, hogy a romkocsmák ideje nem múlt el a nyárral együtt, hanem ilyenkor, a mínuszok kellős közepén is be lehet bújni a két hatalmas kordbársony vagy műanyag függöny közé, hogy letelepedjünk a kiszanált kerti bútorok valamelyikére és forralt bort szürcsölgessünk. És bár meg kell, hogy valljam, a Szimpla már valóban nagyon szimpla lett az utóbbi időben (túl sokat használtam…), a mai estére biztosan visszatérek nosztalgiázni egy kicsit! Emlékszem, amikor először hallottam Takáts Esztert. Ősz volt, és egy színházi előadás után autóztunk haza, amikor a Petőfin egyszer csak megszólalt az a dallam, amit a mai napig nem tudok kiverni a fejemből. Akkor még nem tudtam, hogy ki az elkövető, így sajnos napokig csak emlékezetből dúdoltam, de kitartó kutatásom végül meghozta az eredményét, és onnantól kezdve nem volt megállás. Éjt nappallá téve csüngtem a myspace oldalukon, majd a SZIN-en élőben is végigtomboltam, most pedig csendesülős keretek között is konszolidáltan dúdolgatom majd, hogy „Drága idő Veled eltelnek évek, emberekkel peregnek, kik beszélnek…”!! / Fruzsina

Bárhol is legyél ebben a pillanatban, amikor ezt olvasod, pillants fel és nézz körül magad körül. Figyeld meg azokat a tárgyakat, amiket így hirtelenjében egy kéznyújtással is elérnél. Nézegesd meg őket, és próbáld őket más szemmel nézni, mint eddig. Vonatkoztass el a funkciójuktól és adj nekik más értelmet. Nagy valószínűséggel van ott valahol egy toll például. Felejtsd el, hogy írni szoktál vele, inkább engedd szabadjára a fantáziádat és képzeletben gyűjts össze sok-sok tollat, ceruzát és építs belőlük tornyot, várat, autópályát. Aztán, lemerném fogadni, hogy a szemetes tele van összegyűrt papírgalacsinokkal, és talán akad ott némi madzag is… Egy kis hajtogatás, egy kis kötözgetés, és máris kész egy mini papírsárkány. Az ilyen és ezekhez hasonló talált tárgyakból elkészített alkotásokat nevezi a kortárs művészet objekteknek. Az ACB galéria aktuális kiállításán tíz művész mutatja be, hogy nekik mit sikerült összeguberálniuk a környezetükből és mivé eszkábálták össze a talált kincseket. / Tóth Gyöngyi

Igen, igen, mindenki jól látja, sportolni invitállak titeket! A héten jógázni kell. Még mielőtt bárki megvonná a vállát, mondván, hogy az nem is sport, szólok, hogy a jóga igazán kemény műfaj. Annyira megmozgatja a testet, hogy jóleső izomlázban fetrenghetünk utána napokig. De őszintén, mi lehet ennél jobb program ilyen időben, mint egy kellemesen fűtött teremben mozogni. Ráadásul nem máshol, mint a Tűzraktér egyik eldugott termében. Így, aki elfáradt, bármikor leugorhat egy hideg sörért és onnantól meg, kezdődhet az esti buli! Ez a “kellemest a hasznossal” program mintapéldája. Csapjuk a hónunk alá a jóga matracot és irány a Hegedű utca! / Győri Zsófia

Mivel lehet manapság kitűnni? Legalábbis mivel igyekszik manapság mindenki kitűnni? Az egyediséggel. Le a kalappal minden lelkes próbálkozó előtt, ugyanis ez egy cseppet sem egyszerű feladat. Hiszen: a.) az egyedi azt jelenti, hogy eltér a megszokottól, azaz akarva akaratlanul is felhívja magára a figyelmet, ami sajna egy olyan konzervatív társadalomban, mint a miénk, nem mindig kifizetődő. b.) ha sokan szeretnének egyediek lenni, és ne adj’ Isten mindezt hasonló formába szeretnék önteni, az egyediség máris elveszti létjogosultságát, és hamarosan tömegcikké növi ki magát. Szerencsére azonban Európa tele van olyan lelkes fiatal és tehetséges tervezőkkel, grafikusokkal és művészekkel, akik csak úgy ontják magukból a limitált számú, kézzel összeeszkábált holmikat, amelyeknek tulajdonosa szinte biztos lehet benne, hogy az adott darab, amit visel, nem jön szembe vele az utcán. Pontosan az ilyen cuccok gyűjtőhelye a Goldlife, amely a belváros szívében bújuk meg, visszafogott fekete bejáratával, egy stílszerűen összetagelt belvárosi ház tövében. / Liszkay Attila